Megállópont - Pusztacsatár
A Pusztacsatár név az Árpád kori Csatár falura, illetve lakóinak foglalkozására (csatár = pajzskészítő) utal. Csatár a török időkben elnéptelenedett, de a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt kápolnáját a környékbeli hívek továbbra is rendszeresen felkeresték. Már az 1600-as években búcsújáró helyként tartották számon. A helyhez csodás jelenések, a forrás vízéhez pedig csodás gyógyulások kapcsolódtak, ezért híre egyre terjedt. A romossá vált kis templomot 1736-ban felújították, átépítették. A barokk átalakítás után is megőrződött az épület több, korábbi építészeti és díszítő eleme. A pusztacsatári búcsújáróhely a Zalaháshágyi Plébániához tartozik.
Pusztacsatárnak saját búcsúi éneke van:
„Mária, tégedet áld a határ,
Régi kis őrhelyed Pusztacsatár.
Bízva emeljük fel szíveinket,
Ó, Szűzanyánk, védd meg a népedet!”
Pusztacsatár a Szombathelytől a franciaországi Tours felé vezető Via Sancti Martini egyik állomása. A zarándokút az európai kereszténység nagy szentjének, a 316-ban vagy 317-ben Savariában, a mai Szombathelyen született Szent Mártonnak állít emléket. Márton e tájon haladt keresztül, mikor szülővárosából előbb Itáliába, majd onnan Galliába távozott. Katonaként Amiens kapujában megosztotta köpenyét egy koldussal, hogy példát mutatva kifejezze együttérzését a szegényekkel, elesettekkel. A katonai pályát elhagyva térítő útra indult, keresztény közösségeket szervezett, kolostort alapított. Savariaba visszatérve édesanyját is megkeresztelte. 371-ben Tours város püspökévé választották. Szerénysége, közvetlensége és az általa véghezvitt csodák miatt nagy tiszteletnek örvendett. 397-ben halt meg.
- Pusztacsatár
