Via Sancti Martin

1866-ban, egy vadászaton az erdő tulajdonosa, gróf Berchtold Zsigmond peresznyei gróf volt, akinek hároméves Lipót nevű fia (később az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere) elveszett az erdőben, majd három nap múlva az alatt a hatalmas tölgyfa alatt találták meg sértetlenül, amelyen egy Mária-kép függött. Ettől a naptól kezdve a grófi család számára búcsújáró hely lett a Szűzanyát ábrázoló képmással díszített fa, ráadásul a gróf elrendelte, hogy hálaadó szentmise is szolgáltassék ezen a napon. Ez a szentmise lett a későbbi búcsújárások alapja, amelyre szívesen ellátogattak a környékbeli falvak magyar, horvát és német lakosai. 

A kegyhelyen évente emléket állítanak valamelyik foglalkozás vagy hivatás védőszentjének. Napjainkban már kb. harminc szobor sorakozik a kis erdei kápolna körül. Idén a lovasok és a lótartók kerültek sorra, akik Mártont tekintik a patrónusuknak. Első alkalom, hogy az elhelyezett alkotás nem kőből, hanem bronzból készült. A lovon ülő, köpenyét a koldussal megosztó Szent Márton domborművét Kékesi Gábor szobrász készítette.