Via Sancti Martin

További részletek az útvonalról

A napot érdemes a Fő téren, a közösségi élet központjában indítani, ahol kávéházak, éttermek teraszai adnak kitűnő helyet egy jó reggelinek. Tekintetünket a 57 méterre magasodó tornyú templom vonzza, ez a Jézus Szíve plébániatemplom, 1894-ben épült. A templom külső megjelenéséhez hasonlóan harmonikus, neogótikus stílusú belső társul. A belvárosnak a középkori és barokk házak adják rendkívüli hangulatát, a Jurisics tér, a Vár, a templomok és múzeumok Kőszeg egykori szabad királyi város idejébe visznek vissza minket. 

Az útvonalat követve érkezünk a kis parkba, Szent Márton lábnyomához. A legenda szerint itt jelent meg Szent Márton, és sietett a segítéségre a városiaknak: Az 1532-es török ostrom során a várvédőket hősies elszántságuk mellett a lován megjelenő Szent Márton is segítette.

LEGENDA

„Azt mondják, úgy látszott, hogy egy hatalmas termetű és tekintélyes külsejű lovas fénylő fegyverekkel kirontott a várból, és a küszködő városbeliek segítségére sok katonát hozott magával. Ez a törökben oly szokatlan félelmet és rettegést támasztott, hogy fejvesztett futással vonultak vissza a falaktól. Öt a városbeliek közül is sokan hasonlóképpen látták, s úgy magyarázták, hogy védőszentjük, Szent Márton jelent meg a kellő pillanatban, hogy az ostromlottaknak segítséget vigyen, és az övéi bátorságát visszaadja.” (Istvánffy Miklós)

11 órakokor meghalljuk a harangok hangját, mely mindennap megtöri Kőszeg utcáinak csendjét. Egy emléket őriz! De vajon mit? 

Kőszeg
Lelki útravaló

Jurisics Miklós alig 50 katonával és kb. 700 paraszttal védte a várat. Tudta, hogy győzni nem tud, csak lassítani akarta a Bécs felé igyekvő török had útját. Erre szánták el magukat a védők, ha kell, az életük árán is. Magyarország – és a velünk együtt harcoló horvátság – a kereszténység pajzsa volt évszázadokon át. Vérrel, életáldozattal, bátorsággal, könnyel védte a gyermekeit, asszonyait, védte az életet, a hitet, az anyanyelv és az anyaföld kincseit. Ma is lehetünk a kereszténység pajzsa. Ma egy sajátságos özönvíz támadja az Isten, a család, a nemzet, az anyaföld és a közösségek értékeit, ezt az ötszörös, természetes, életadó gyökérzetet. Ebben az özönvízben bárkákat kell építenünk. Minden jó, szeretettel, hűséggel, hittel teli család egy ilyen Noé bárkája. Noé bárkája minden jó iskola, ahol még nem sikk a csúnya beszéd, nem sikk a lustaság és igénytelenség, az ostobaság és az erkölcstelenség. Építs bárkákat, ahogyan Jurisics Miklós tette!

Szent Márton lábnyoma

Kőszeget kerékpárúton hagyjuk el, Kőszegfalva irányába, az Abért-tó gyönyörű természeti környezete és látványa fogad minket. Dél felé haladva, falvakon át jutunk el Lucskácsházára. Hangulatos szőlőhegyén vezet utunk, a Csömötei-kilátóhoz, ahol egy kőiránytű mutatja merre tovább. 

Szombathely előtt, Gyöngyösfaluban mindig is Szent Mártonnak szentelt templom állt. A mai 1905-ben újjáépített templom kívül-belül gyönyörű, a közelben padok találhatók, ahol meg lehet pihenni.  Az 1400-as években épített templom kőfaragványait őrzi, amely két település határvonalát képezte mérnöki pontossággal. Azt a különleges helyzetet teremtette, hogy minden szentmisében az epistola Nagypösén, az evangélium Kispösén mondatott a híveknek. Szent Márton alakja az oltárképen és az üvegablakokon egyaránt felfedezhető. Innen már hamarosan zarándoklatunk célállomására, Szent Márton szülőhelyére, Szombathelyre érkezünk. 

Ez a hét nap utolsó története, utazásunk talán legfontosabb része. A rövid úton időutazást teszünk, vissza 316-ba, mikor a várost Saváriának nevezték, mely a római provincia, Pannónia része volt. A Kálvária templomtól a Szent Márton templomig kalauzolnak minket a Via Sancti Martini út sárga irányjelzői, az ókeresztény hagyományoktól Márton életének fontos eseményein keresztül a Szent tiszteletét megjelentő műalkotásokig. A Savaria Múzeum udvarában, a legendás libák keresztezik utunkat, minket már nem árulnak el a gágogásukkal (hiszen kőszobrok), mint Mártont, aki kénytelen volt így meghajolni a nép akarta előtt, és Tours püspöke lett. A székesegyházban a szent hermáját találhatjuk, mely koponyaereklyéjét a mai napig őrzi.

A zarándoklatunk végállomásán Szent Márton templom bejárata felett az alábbi írást találjuk: „Hic natus est S. Martinus” azaz „Itt született Szent. Márton”.

Szombathely
Lelki útravaló

II. János Pál pápa, amikor 1991-ben Szombathelyen járt, azt mondta, hogy ez a hely „szentek földje”. Gondolt a számtalan ókeresztény vértanúra, akiket itt, Pannonia prima fővárosában, Savariában ítélt halálra a helytartó, akik közül csak néhánynak (így Szent Kvirinnek és Szent Rutilusnak) ismerjük a nevét. Gondolt Szent Mártonra, aki itt született, akinek az apja itt volt katona. Gondolt Szent Leonianusra, aki szintén Savaria szülötte, és Galliában alapított kolostorokat, döntően hozzájárulva ezzel Burgundia kereszténnyé tételéhez. De gondolt a mai kor szentjeire, az itt tanuló Mindszenty bíborosra, a közelben élt Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra, aki sokszor megfordult a városban, és gondolt Boldog Brenner János vértanúra, aki itt született, akinek nagyapja – Brenner Tóbiás – a város polgármestere volt, aki itt tanult kisdiákként, majd gimnazistaként is. Ez a genius loci, a hely szelleme itt Szombathelyen: ez a föld szentek földje. Olyan embereké, akik lángoltak és világítottak, akiknek a kisugárzó jelenléte ma is érezhető. Mi is arra születtünk, hogy szentek, jó és nagylelkű emberek legyünk. Az ember akkor lesz boldog, ha sikerül odaadnia, ajándékká tennie az életét. Mi a te életed nagy álma? Tudod-e megnyitni a szíved, mint a szentek tették, hogy beengedd Isten szépségét, fényét, szeretetét, hogy azután majd túlcsorduljon, hogy bőkezűen továbbadhasd másoknak?

Szent Márton szülővárosa