Via Sancti Martin

Valaha Kapisztrán Szent János prédikált ezen a helyen. Az az olasz ferences barát, akinek mi magyarok annyit köszönhetünk. A Nándorfehérvári diadal egyik nagy hőse. Az országnagyok 1456-ban, bár hallották a török előrenyomulás híreit, nem gyűjtöttek hadsereget, hiába figyelmeztette őket a pápai követ. Szilágyi Mihály azonban bennmaradt Fehérvár erődjében alig 5-7 ezer emberrel, a török sereghez mérten egy nevetségesen kis sereggel. Azt mondta, ha mind egy szálig meghalunk is, mi védeni fogjuk asszonyainkat, gyermekeinket, országunkat. Azután Hunyadi János gyűjtött össze némi erősítést, és jutott be – nem egykönnyen – az ostromlott várba. Ám a győzelemhez ez édeskevés lett volna. A nagylétszámú sereget Kapisztrán János prédikálta össze (pedig nem is tudott magyarul): mintegy 35 000 embert. Nem katonák voltak. Édesapák, fiatalok, férjek és testvérek. Ennek köszönhetjük, hogy ott győzhettünk, és hogy a török hódítás így vagy 80 évvel később következett csak be. Amikor a török betört Magyarországra, a Mohácsi csata idején kb. 4 millió magyar élt a Kárpát medencében. Amikor a törököt kiverték, már csak kb. 2 millió. Sokak szerint a történelem nagy csodája, hogy mi még onnan talpra tudtunk állni, hogy a magyar nép meg egyszer feltámadt.

Hajtsd meg a fejed a nagyszerű ferences barát előtt! Te mit teszel le a nemzet közös asztalára - nem azért mert megfizetik, nem azért, mert megtapsolják, hanem felelősségtudatból, nagylelkűségből?

Kecsketemplom

Mi mindent köszönhet az emberiség a Bibliának, és így a Biblia népének! Az egyetlen, láthatatlan, személyes, teremtő Isten felismerését, a tízparancs tiszta erkölcsi tudatát, a hetedik pihenőnapot, a próféták által hirdetett reményt, az általuk megjövendölt Megváltót.

Ismerem-e a Könyvek Könyvét? Odaadom-e ezt a kincset a gyermekeim, unokáim kezébe, mint az emberiség legfontosabb örökségét?

Ó-zsinagóga

Egy hároméves kisgyermek veszett el, majd került meg - három nappal később - ezen a helyen. Azóta jár ide a nép hálát adni, könyörögni. Milyen nagy kincs a gyermek! Mennyi szép tehetséget, lehetőséget elrejtett a Teremtő minden kicsi emberszívben!

A gyermeket elsősorban nem szavak nevelik, hanem a szülei lénye. Amilyen a szülő, az sugárzik át a gyermekbe. A legalapvetőbb dolog, ami egy szülő életéből a gyermekeire hat, az a két szülő egymás iránti szeretete, a kapcsolatuk. Ez határozza meg egy otthon apahangulatát. Ez egy gyermek első tapasztalata a világról és az életről. Ha a gyermek azt látja, hogy dolgokat el lehet mondani, a másik megérti, ha valami félresikerült az nem tragédia, meg lehet bocsátani, lehet rajta mosolyogni, ha azt látja, hogy a szülei boldogok, akkor a gyermek lelke kinyílik. Azt érzi, hogy szép a világ, érdemes élni. Ha egy gyermek azt kénytelen átélni, hogy fölösleges akármit is elmondani, a másik úgy sem érti, itt mindenkiben óriási görcsök vannak, minden a szőnyeg alá van söpörve, a szülei boldogtalanok, akkor a gyermek is begörcsöl és megijed. Régi mondás, de nagyon igaz: Egy apa úgy szereti legjobban a gyermekeit, ha a gyermekei anyját szereti, és egy édesanya úgy szereti legjobban a gyermekeit, ha a gyermekei apját szereti.

Mi sugárzik a lényedből a gyermekeid, a rád bízottak felé? Idegesség, zűrzavar, keserűség? Vagy béke és jóakarat, derű és nyitott szív?

Peruska Mária kegyhely