A községnek már 1600-ban temploma volt, s a falubeliek kivétel nélkül katolikusok voltak. A reformáció elterjedésével a Bakicsok kiterjesztették uradalmukra az evangélikus vallást, így a remeteieknek is át kellett térniük ehhez a hitszemlélethez. 1613 és 1660 között még lelkésze is volt a falunak és az evangélikus istentiszteleteket a katolikus templomban tartották. 1660 után a falu visszatért régi vallásához.
1712-ben a Duna ismét kiöntött és romba döntötte a templomot is.
A reformáció után a mosoni templom a kálvinistáké lett, de a 17. század végén visszakerült a katolikusokhoz. A jelenlegi barokk plébániatemplomot új helyen építették fel, 1757-ben. Ekkor a régi templom védőszentje, Gotthárd mellett Nepomuki János, a 18. század egyik legnépszerűbb szentje, lett a templom pátronusa.
A szentély boltozatán eredetileg Nepomuki Szent János és Szent Gotthárd apoteózisát ábrázolták. Az 1770-es években festett freskók ma a Hansági Múzeumban láthatók. A hajó boltozatait 1938-ban festették ki, viszont az 1995-ös felújítás során a szentélybe teljesen új kompozíció került. A templom színes üvegablakai 1891-92-ben készültek.
A barokk főoltár oszlopos, baldachinkupolás építmény, amely Mariazell kegyoltárának mása. A Szent Józsefnek és Nepomuki Szent Jánosnak állított mellékoltárok 1770-ben készültek. A templom legfiatalabb képi ábrázolása a zománcképekből álló keresztút-stációk.
A főhomlokzat 1913-as neobarokk megújításakor kerültek az addig üresen álló fülkékbe Szent Vendel és Szent Flórián szobrai.