Óbudavár
A községet először egy 1413-as oklevélben, mint az óbudai káptalan birtokát említik Budavary néven. 1753-tól hívják Óbudavárnak. 1771- ben a falu földesura az esztergomi káptalan volt, lakosai a magyar és német gazdák, mind katolikusok voltak. A Szent Márton tiszteletére szentelt templom építése 1836-ban fejeződött be. A káptalan a falu teljes határát 7 holdas parcellákra osztotta és az 1890-es években az óbudavári, szentjakabfai és balatoncsicsói gazdáknak eladta.
Mivel szőlőterületei nem voltak, az 1880-as évek filoxéra vésze nem érintette a községet. 1936-ban ünnepelték meg az óbudavári templom építésének 100 éves évfordulóját. A templomtatarozást ekkor 500 pengős államsegélyből elvégezték. Oltárán Szent Márton püspök szobra áll. A szentély festett felirata: SZENT MÁRTON PÜSPÖK MEGHALNI SEM FÉLT, ÉLNI SEM
VONAKODOTT; E VILÁGBAN SZEGÉNY VOLT ÉS SZERÉNY, DE GAZDAGON VONULT BE A MENNYEKBE.
Hertling József és felesége, Tóth Mária a templomkertben jubileumi emlékkeresztet állíttatott fel. A templom a Balaton-felvidéki népi építészet szép példája, ezért pontos mását a Szentendrei Néprajzi Múzeum Bakony–Balaton tájegységének elemeként felépítették.
(Feiszt György: Szent Márton nyomában a Balaton-felvidéken, Szombathely, 2016)