Kemenesszentmárton
Első írásos említése 1325-ből származik, amikor Tamás vasvári prépost, Miklós győri püspök vikáriusa egy bizonyos Szentmartoni Rufain földjébe a Mesteri család tagjait beiktatta. Egy 1413-as okiratban is felbukkan a település neve: ekkor Vas megye hatósága bizonyító oklevelet bocsájtott ki azokról a károkról, amelyet a Sitkeiek a település és Szentmártoni Miklós kúriájának kifosztásával okoztak.
A falu közepén álló, Szent Mártonnak szentelt templom a művészettörténészek szerint a 13. században épült. Az épületet az állandósult török fenyegetettség miatt a Rába védővonalát biztosító erődítménnyé alakították át. Ennek emlékei az oldalfalakon látható lőrésszerű ablakok. A falut a hódoltság idején több alkalommal, utoljára az 1683-ban, a Bécs alól visszavonuló tatár seregek dúlták fel. A reformáció idején a templom az evangélikusoké lett, és a környék vallási központjává vált. Itt élt a Kemenes-vidék evangélikus prédikátora is. A községi templomot a katolikusok 1732-ben királyi rendeletre visszakapták. Ezt követően került sor a homlokzati torony megépítésére, a templomhajó és a szentély barokk stílusú átalakításra. A főoltár 19. században festett, szignó nélküli képe a lovon ülő, köpenyét az amiens-i koldussal megosztó Szent Mártont ábrázolja. A plébánia 1860-ban készült pecsétjén a kezét áldóan emelő, pásztorbotot tartó Szent Márton püspök képe látható. Körirata K * SZENTMÁRTONI * KAT EGYHÁZ PECSÉTJE 1860. A templomot 1958-ban tatarozták és a falut fíliaként a vönöcki plébániához csatolták.