Barnag
A település Magyar- és Németbarnag egyesítésével 1947-ben keletkezett. Magyar- vagy Nagybarnag első említése 1284-ből ismert. 1472-ben Kinizsi Pálnak, Mátyás király hadvezérének birtokában volt. A török időkben elnéptelenedett, újratelepítésére 1735 után került sor, lakói a református vallást követték. Német-, vagy Kisbarnag falut birtokosa, a Zichy-család 1726-ban katolikus németekkel telepítette be. Plébániáját 1733-ban szervezték meg. Ekkor épült Szent Márton tiszteletére szentelt temploma. Iskolája 1739-től működött. A templom főoltárképe a Szeplőtelen fogantatást ábrázolja. A jobb oldali mellékkápolnában látható a templom védőszentjének, Szent Mártonnak képe, amely az amiens-i köpenymegosztást ábrázolja. A festményt Károly Gyula keszthelyi festőművész 1967-ben készítette. A község határában, az egykori németbarnagi temető mellett, szép fekvésű, barokk kápolnával és helybeli családok által 1798-ban állított stációkkal épült kálvária látható.
(Feiszt György: Szent Márton nyomában a Balaton-felvidéken, Szombathely, 2017)