Eszter és Tibor beszámolója
A vándorlás titkai
„Mindenütt jó, de legjobb otthon” – tartja a közmondás. De azért mégis jó az is, ha az ember néha
elhagyja otthonát és vándorútra kel. Az otthon megszokott kényelme jó, kellemes. De megvan a
veszélye is. Aki szellemileg csak otthonába zárkózik, begubózott ember lesz. A litván születésű
filozófus, Emanuel Lévinas írta le találóan az ilyen begubózott ember életét. Az ilyen ember „házán”
nincs sem ajtó, sem ablak. Minden „véges nála; minden korlátolt. Minden, ami a „házában” van, az ő
„tulajdona”. Övé a szék, az asztal; övé az ebéd, a vacsora, övé a pénzesláda és a bankbetét. Ami a
fejében van, az is az övé: az ő gondolatai, az ő tervei, az ő vágyai. Ha más ember lakik a házban, az is
az övé: az ő cselédje, az ő felesége, az ő gyereke. Nincs szeme, hogy igazán meglássa őket. Nem veszi
észre orcájukon a könnyet. Csak azt nézi, hogy mit használnak neki, hogy tudja őket kihasználni,
kiélvezni. Az ilyen ember teljesen berendezkedett. Tele az éléskamra, tele a pince. Nem érheti
meglepetés, léte biztosítva van. És mégis, épp őrá áll a Szentírás szava: „Te balga! Ma számonkéri az
Isten lelkedet! Kié lesz amit gyűjtöttél?” (Lk 12,20) Szerencsétlen ember! Nem ismeri az Istent! Mert
mindent a maga véges mértékével mér, az Isten pedig végtelen; mindent magához viszonyít, az Isten
pedig az, akihez minden viszonyul. Ha ennek a szerencsétlen embernek meg nem nyílik a szeme, ha
nem tör ki gubójából, ha nem látja meg a másik ember arcát, amelyből rászegeződik az abszolút
parancs: „Engem eszközödnek használnod nem szabad!”, ha nem ébred rá arra, hogy mit jelent az
ilyen találkozás és milyen végtelen kalandba sodródik az, aki rálép a szeretet útjára, akkor soha
emberré nem lesz: élő halott. Ezért jó néha vándorútra kelni, hogy bele ne gubancolódjunk a
birtoklás, megszokás, önérdek, közepesség hálójába.” (Nemeshegyi Péter: Istentől Istenhez)
Szent Márton zarándokút, Kőszegtől a szlovén határig
2023.09.29. péntek
Megszületik a szívben egy vágy az indulásra. Idén a még ismeretlen Szent Márton zarándokút
magyarországi szakaszára esett a választás. Mikor a szervezésbe kezdtünk látszott, hogy áldást
kaptunk az indulásra. Minden szállás hamar és problémamentesen meglett, s elérkezett az indulás
várva várt ideje! Munka után utazás Pécsről Szomorócra, ahova közel egy heti gyaloglás után
megérkezünk majd. Innen tehát még a mai napon el kell jutnunk Kőszegre a kiindulási pontra, kicsit
necces a terv, de sikerülhet! Az indulásunk sem hétköznapi, már az első napon megannyi angyali kéz
segít a kiindulási ponthoz érnünk. A szomoróci, majdani szállásadóink, ahol az autónkat hagyhatjuk a
zarándoklat idejére, minden segítséget megadnak, így azt is felajánlja a házigazda, hogy kivisz az
elágazásig, hogy elérjük a buszt, mellyel Körmendig megyünk, ahonnan vonattal utazunk tovább
Kőszegig. Az elágazásnál Tibi stoppol - bár az Őrség nem a nagy autóforgalmáról ismert - mégis pár
perc után megáll egy autó s egy kedves fiatalember kérdezi hova tartanánk? Micsoda véletlen???,
pont áthalad Körmenden, s felajánlja, hogy elvisz bennünket a vasútállomásra. Nagyon hamar közös
gondolatok mentén örömteli beszélgetéssel telik az út! Kölcsönösen megállapítjuk, hogy nincsenek
véletlenek… Gyorsan röppennek a kilométerek s a percek. Telefonszámot kérünk, hogy ha úgy alakul
folytathassuk az ismerkedést. Körmenden elköszönünk. Mikor az autó tovagördül, ráeszmélek, hogy a
túrabotomat bent felejtettem az autóban! Szerencse, hogy megvan Dániel száma, így gyorsan hívom.
2 perc múlva mosolyogva nyújtja a botot. Úgy tűnik ezzel a segítséggel egy korábbi vonatot is elérünk
Kőszegre, így hívjuk a ma esti szállásadónkat, hogy nem kell kijöjjön elénk, mert időben odaérünk. Ő
hajthatatlan, hogy értünk jön, hogy minél előbb pihenhessünk. Mikor Kőszegen leszállunk, a kedves
hölgy már a parkolóban vár és hamar egymásra találunk. Nincs túl sok utas és a hátizsákokról felismer
bennünket. Érdeklődik, hogy láttuk-e már a várost mert ha nem, akkor szívesen megmutatná. Így
teszünk egy kört a bel városban, lelkesen megmutatja az esti fényben játszó belvárost, s a várat.
Elfoglaljuk szállásunkat valahol a hegyen. Ez még csak az érkezésünk napja, tele szeretettel, s
megannyi figyelmességgel. Hétköznapi ez?! De egy biztos megtölti szívünket!
„Annyi áldást kaptam Tőled, amit szívem sosem kért”
Kevés ismeretem volt Szent Mártonról, így utána olvastam, hogy miért is indulunk vajon éppen ezen
az úton?! Márton Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. Katona volt. Miután az Úr
hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint
Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd
védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok
az ellenségen.” Így is történt. Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása,
halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni
kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is. Kultusza
bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannóniában. Tiszteletét Szent István is felkarolta:
zászlóira a hadverő Márton képét festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa
(patronus regni) lett.
Ezekkel az információkkal indulunk el utunkon holnap Kőszegtől-Szomorócig.
2023.09.30. szombat
1.nap Kőszeg-Perenye 24 km, szint: 590 m
Mivel a mai napunk rövidebb táv, megbeszéljük, hogy teszünk egy kitérőt Velemnél a Szent Vid
kápolnához. Annyira jó időnk van, hogy nyáriasan rövidnadrágban indulunk útra. Jót nevetek ahogy
észreveszem az erdőben a karácsonyi díszekkel feldíszített fenyőfát. Útközben már megkérdőjelezem
az ötletem, elég jó kis kaptatós úton haladunk, de a csodálatos kis fehér kápolna, kárpótól a
fáradtságért! Sajnos zárva van, Nem tudjuk megnézni. Szent Vitus - vagy más néven Szent Vid - a III.
század Olaszországában élő vértanú volt, akit a vendéglősök, táncosok, színészek, sörfőzők,
vincellérek, rézművesek és gyógyszerészek védőszentjének tartanak. A kápolnát az ő tiszteletére
építették a 18. század elején a remetelakkal együtt. Pihenés és reggelizés után folytatjuk utunkat. Egy
rövid kis eltévedés is belefér, de szerintem ez is csak azért lett, hogy láthassuk azt a nagyon régi
Mária szobrot, ami annyira megérinti a szívem. Velem nagyon megkapó a sok gyönyörű fa szoborral,
melyek a falun át kísérnek. Szent Vid vértanú, Szent István, Boldog Gizella… A másik megkapó az
itteni becsületkasszás kis asztalok! A saját kis portéka a házak előtt, kinek mi, - alma, körte,
szelídgesztenye, szárított vargánya, paradicsom, tök- rajtuk az árral s a kis dobozka… Az egyik helyen
jól meg is keverjük a házigazdát, hogy a kikészített kilós helyett csak egy almát és körtét ennénk. A
lukácsházai szőlőhegyen haladunk, népes társaság ünnepel valamit, szól a zene, fogyott a bográcsos.
Mi már kissé fáradtan, felmászunk a csömötei kilátóba. Jó számok szólnak, táncra perdülünk,
nevetünk. Jól is esik megmozgatni a derekunkat, majd levetjük a cipőinket, s leheveredünk kicsit a
fűbe. Elhaladva a 200 éves körtefa mellett, Perenye felé megyünk tovább. Joli néni telefonon eligazít,
hogy melyik a plébánia épülete, mert ma ott lesz a szállásunk. Lepakolunk és teszünk egy sétát a
faluban. A kocsmában érdeklődünk ételkiszállításról, mert étterem nincs a településen. Segítőkészek,
meg is rendeljük a vacsoránkat. Az adag óriási, másnap reggelire is marad. Joli néni este ér oda, már
fél 8 is elmúlt, de kinyitja nekünk a templomot s mesél a névadó, Szent Ágota életéről. Búcsúzóul
kapunk sok-sok finom almát és egy könyvet az itteni zarándokhagyományokról. Perenye népe az
1849-es nagy kolerajárvány idején fogadalmat tett: minden esztendő szeptemberében a fájdalmas
Szűz Anya ünnepét követő 2. vasárnap elzarándokol Szent Vid kápolnájába. Jóleső fáradtság, az
élmények, jó lesz pihenni.
„Csodállak Téged Istenem, mert velem vagy minden nap”
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 1. - Kőszegtől Perenyéig
A Szent Márton zarándokúon Kőszegtől a szlovén határig 2. - Perenyétől Jákig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 3. - Jáktól Körmendig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 4. - Körmendtől Zalaháshágyig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 5. - Zalaháshágytól Szattáig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 6. - Szattától Szomorócig