Via Sancti Martin

2023.10.03. kedd
4. nap Körmend-Zalaháshágy 24 km szint: 236 m
A reggeli csendes készülődés után indulunk. A reggelink beszerzése után a városon áthaladva egy
templomot veszünk észre. Ezt a templomot Árpádházi Szent Erzsébetről neveztél el, szívünknek oly
kedves Szent! Ezek a véletlenek! Pont most, ezen a reggelen, mint egy üzenet: Itt vagyok! Hiszen a
Szent Erzsébet úton ismertük meg egymást párommal, Tibivel… Örömmel közelítettünk, de zárva volt
az ajtó. Mitévők legyünk? Előtte pont mellettünk haladt el egy furcsán mosolygó férfi biciklivel, aki
éppen a plébániára ment be. Csöngetünk. Egy fiatalabb atya nyitja az ajtót, megkérdeztük lehetséges
lenne-e bejutni a templomba? Készségesen nyitották ki nekünk, s hagytak magunkra az épületben.
Csendes percek kettesben a templomban, majd visszatérve a plébániára néhány mondatot váltunk a
plébánossal, mesél kicsit a templomról, pecsétet is kapunk az útlevelünkbe s áldással indulunk
tovább utunkra. Mintegy kétórás gyaloglás után értünk Nádasdra, ahol igazi meglepetés várt ránk, az
ottani templomnál. A Szent Márton út egy gyöngyszeme ez a hely. Ennek a templomnak a titulusa:
Szent Kereszt feltalálása, Szent Márton és Boldog Batthyány-Strattmann László. Itt található egy
rotunda is, mely a feltárás alapján a Nádasdy család ősi nemzetségi templomát és temetkezőhelyét is
rejti. A templom körül csupa érdekesség. Olvashatunk a hely történetéről, Szent Mártonról, a
templom körül rengeteg szép szobor, régi sírkeresztek, idézetek. Az Önkormányzatnál - eredeti
pecsétet kapunk az útlevelünkbe- érdeklődünk, hogyan juthatnánk be a templomba? A plébánosnál
van a kulcs, de őt nem találjuk otthon. Hívjuk telefonon, de nem érjük el. Itt körülnézve megpihenünk
-mogyoróval pakoljuk meg zsákjainkat-, s indulunk tovább, még nem sejtve, hogy a mai nap még
mennyi ajándékot tartogat! Ezen a szakaszon is hatalmas örökzöld erdőkön haladunk át. A vaspöri
focipályánál ebédelünk s egy nagyobb pihenőt tartunk. Innen erdő szélén, majd árnyas, egyenes,
hatalmas fákkal szegélyezett erdei úton haladva egy csodálatos helyre érkezünk az erdőben egy
domboldalon, hazánk egyik legrégebbi zarándokhelyéhez, a pusztacsatári kegyhelyhez. „A
szájhagyomány úgy tartja, templomunk nem a véletlen, vagy az emberi döntés okán áll jelenlegi
helyén. Szent István királyunk úgy rendelte, minden tíz falu építsen egy templomot. A közösség úgy
határozott, e templom a nyugati dombtetőn épül fel.  A kor kezdetleges eszközeivel, rengeteg
nehézséget leküzdve szállították az építőanyagot nappal a dombtetőre, de reggel itt találták, ahol ma
a templom áll. Döntésüktől nem álltak el: másnap visszavitték az anyagokat a dombhátra. Reggeli,
kíváncsi várakozásuk, megdöbbenést váltott ki az építőkből: az anyagok újfent a dombalján voltak.
Szorgos, kitartó emberek lévén, újfent munkához láttak, dombtetőre szállítottak, de a reggelt
izgalommal várták, és nem hiába: a felkelő nap sugarai az építőanyagokat, templomunk jelenlegi
helyén találták. A templomépítők ekkor váltak igazán kereszténnyé: hittek, és Isten döntését
végrehajtva templomunkat e csodás helyen építették fel.” Nem akaródzik innen továbbmennünk,
annyira érződik itt valami béke, boldogság, nyugalom. Ám az idő szorít, Zalaháshágyig még 6 km.
Kiérve az erdőből helyi nénik elegyednek szóba párommal, s mesélnek a búcsújáró helyről. Aszfalton,
majd szántóföldeken át visz az út, s öt óra után érkezünk a szállásra. Szeretnénk, valami meleg ételt
vacsorázni, bár még májkrém akadna, de próbálnánk tojást szerezni, egy jobb vacsora reményében.
Bolt nincs. Szállásadónk ad egy kontakt személyt, aki mindenkit ismer a községben. Útbaigazítás után,
a falu másik végében rátalálunk az említett portára. Idősebb házaspár fogad bennünket.
Meghallgatják kérésünket, majd készségesen hoznak tojást, hogy legyen vacsoránk. Aztán mikor
kiderül milyenek a körülményeink kapunk még olajat is, hogy tudjunk tojásrántottát készíteni, s még
adnak hagymát, paprikát, paradicsomot. A lekvárt már nem fogadjuk el! Végtelen kedvesek! Hálatelt
a szívünk! Eligazítanak, hogy szemben van a tejes gazda, próbálkozzunk… Átmegyünk a szomszéd
portára, ahol éppen a teheneket fejik. Elmondjuk, hogy mi járatban vagyunk szeretnénk egy kis tejet
venni. A gazdasszony foghegyről válaszol, hogy ha van 20 percünk akkor kaphatunk. Így tehát leülünk
s türelmesen várunk.  Egy idő után vesszük a bátorságot és szóba elegyedünk vele. Szó-szót követ, s a
korábbi távolságtartásnak már nyoma sincs miután kiderül, hogy zarándokok vagyunk, s mennyire
megérintett bennünket a pusztacsatári kegyhely. Mikor befejezi a fejést kapunk egy üveggel a frissen
fejt tejből. Mivel tudjuk, hogy sajtot is árulnak, szeretnénk sajtot is venni, ha lehetséges. Mondja a

háziasszony, hogy igen van két parenyica, s már hozza is. Megköszönjük, s kérdezzük mennyit
fizetünk? A válasz: Semmit! Vigyenek paradicsomot, paprikát, s az almából is fogjanak! Meglepetten
állunk. Csak azt kérem gondoljanak rám az úton! Meghatottan mondunk köszönetet s indulunk vissza
a szállásra. Ismét egy lecke, bizonyság, hogy mindig megkapjuk amire szükségünk van, sőt annak a
többszörösét is! Ezen az estén arról gondolkodom, hogy a Felsőbb Erő mindig megadja amire
szükségünk van!  Hiszem-e, hisszük-e, bízunk-e ebben a hétköznapokban is? A fejedelmi lakoma után
pihenésre hajtjuk fejünket, visszagondolva hálával, mennyi mindent kaptunk ezen a napon is!

"Kérlek, tanítsd meg milyen az igazi szeretet"

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 1. - Kőszegtől Perenyéig

A Szent Márton zarándokúon Kőszegtől a szlovén határig 2. - Perenyétől Jákig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 3. - Jáktól Körmendig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 4. - Körmendtől Zalaháshágyig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 5. - Zalaháshágytól Szattáig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 6. - Szattától Szomorócig