Via Sancti Martin

A Berki-hegy területének nagy része ma Magyarföldhöz tartozik. A hegyen korábban főként  bajánházi gazdáknak voltak szőlői. (Bajánháza 1942-ig
önálló település volt, ma Bajánsenye része). Itt húzódik Vas és Zala megye határa.
A Szent Márton Út által érintett következő település a mindössze két tucat lakóval rendelkező Magyarföld, neve 1895-ig Dobraföld volt. Látnivalója a
2008-ban épített fatemplom. A Márton naphoz nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok körében is helyi hagyományok kapcsolódtak. A Márton nap a gazdasági évet tekintve határnap, a jogszokásokat tekintve pedig törvénynap volt. Az Őrséggel szomszédos (ma Szlovéniához tartozó) Pártosfalva 1803-ban készült hegyközségi protocollumában például a következőket olvashatjuk:
„Az törvénynapja legyen akkor, amely napra az becsületes hegység rendeli … úgy mint Szent Márton nap előtt lévő szombaton, Gertyaszentelő Boldogasszony nap tájban és  Szent György nap tájban.”
„Senki marháját, sem semmifélét ne jártasson a szőlők alá, sem a szőlők föliben az hegyen belől Szent Márton napig. Ha az a megyén belől gyümölcsösben kaszálásban, szőlőben lészen és találtatik a kár, akármely káros helyen az megyén belől, ha disznó lészen, - akár előtte, akár utána Szent Márton napnak-  meglövetessék. A feje a pecsenyével együtt az hegymesteré légyen, a többi az káros emberrel az esküdtek között felosztassék.
Hogyha pedig öreg marha lenne, tudniillik tehén, ökör vagy más szarvasmarha, azokért vehessen a hegymester 2 forintokat (= 2 forintra bírságolhasson), az mely forintok legyenek az esküdteké, az káros embernek a szőlőben való kárjáért tartozzék az kártevő ember  az akkori esztendőbeli hegyvámját megfizetni. Ha Szent Márton nap után találtatik a szőlőben ló vagy szarvasmarha, akkor büntetése legyen egy forint.”

Berki-hegy a Szombathelytől a franciaországi Tours felé vezető Via Sancti Martini egyik állomása. A zarándokút az európai kereszténység nagy szentjének, a 316-ban vagy 317-ben Savariában, a mai Szombathelyen született Szent Mártonnak állít emléket. Márton e tájon haladt keresztül, mikor szülővárosából előbb Itáliába, majd onnan Galliába távozott. Katonaként Amiens kapujában megosztotta köpenyét egy koldussal, hogy példát mutatva kifejezze együttérzését a szegényekkel, elesettekkel. A katonai pályát elhagyva térítő útra indult, keresztény közösségeket szervezett, kolostort alapított. Savariaba visszatérve édesanyját is megkeresztelte. 371-ben Tours város püspökévé választották. Szerénysége, közvetlensége és az általa véghezvitt csodák miatt nagy tiszteletnek örvendett. 397-ben halt meg.