Eszter és Tibor beszámolója
2023.10.01. vasárnap
2. nap Perenye-Ják 24 km szint: 212 m
Megbeszéltük, hogy korán reggel indulunk. Még mindenki alszik a faluban. A csend és a hajnali nap
sugarai vesznek körbe, ahogy elhaladunk a piciny Szent Vendel kápolna előtt. A falut elhagyva
nemsokára Gencsapáti-Szentkútra érünk. 1756-ban gróf Batthyány József pozsonyi prépost
egyházlátogatást végzett Gencsapátiban. A látogatás alkalmával felvett jegyzőkönyv részletesen
beszél a Szentkútról. Eszerint a gencsi határ nyugati részén, egy domb oldalán bővizű forrás található.
Török Mihály és László Katalin hálából kápolnát építtettek a forrás fölé, annak emlékére, hogy
világtalan gyermekük szemei a forrás vízétől megnyíltak. A kápolnát a Fájdalmas Szűz tiszteletére
szentelték fel. Szép itt. Kicsit elidőzünk a még felkelő nap sugarainál ezen a kegyhelyen.
Szombathelyre érünk. Sosem jártam még itt, de barátságos, sokszínű, kedves város. Az a
benyomásunk, mintha minden a polgárokért lenne. Tó a város közepén, pihenőpadok, parkok…
Mikor érdeklődünk, egy fiatal pár készségesen segít. Misére mennénk, a Szombathelyi Kálvária Szent
Kereszt templomhoz igyekszünk. Egy picinyke templom a domboldalon. A felvezető lépcsősor alatt
ott a jelünk. Öröm látni…Belépve a templomba hamar érződik, hogy összeszokott, jó közösség van itt.
Mosolygós arcok köszöntenek bennünket, idegeneket. Gitáros mise, vidáman dicsőítik Istent,
rendhagyó a szentmise vetítéssel, melyben a hirosimai eseményeket idézik fel. A katasztrófa idején
az érintett zónában rózsafüzért imádkozó szerzetesek csodával határos módon életben maradtak, sőt
semmi betegségük nem lett később sem! Mi kell még, hogy higgyünk az ima erejében? Volt idő
amikor még nem tudtam imádkozni, de azóta magam is megtapasztaltam az ima erejét a saját
életemben, mikor annyian imádkoztak értem, az életben maradásomért. S most én is viszek másokat
a szívemben, lépteimben, és imában tudva, hogy meghallgattatik. A mise végén, kifelé jövet, egy 80
év feletti, szép, idős néni, látva a hátizsákjainkat, hozzánk lépett: Mi járatban gyermekeim? -
Zarándokúton vagyunk. -A Jó Isten vezesse lépteiteket és legyen erőtök az úton! Mindkettőnk szíve
megdobban a kedves szavak hallatán! Milyen jól esik ez a szívnek, mennyi erőt ad tovább haladni. Egy
parkban Joli néni almájából majszolunk, aztán elhagyjuk a várost. Annyira meleg van, hogy amint
lehetséges átöltözünk nyárias ruhára. Szép erdőrészeken haladunk át. Már fáradunk. 17 óra után
érünk Jákra. Amint letettük a zsákokat, indulunk a jáki templomba, de felújítás alatt áll, s zárva is van.
Fájdalomdíjként sütit eszünk a helyi cukrászdában, majd vacsorázunk is a hozott élelemből. Nekem
ekkor már nagy fájdalmam van az oldalamon, alig tudok menni. Valószínű nem volt jó a hátizsák
súlyelosztása s ennek eredménye az iszonyatos fájdalom. Megbeszéljük, hogy a Jáki templomot
mindenképpen felkeressük másnap indulás előtt. 10 órakor nyit, így tehát bele kell húzni utána, mert
23 km lesz a holnapi út. Felidézzük a mai nap kedves eseményeit, hálát adva mindenért.
„Látlak téged, hogyha sírsz, tudom jól mivel nem bírsz”
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 1. - Kőszegtől Perenyéig
A Szent Márton zarándokúon Kőszegtől a szlovén határig 2. - Perenyétől Jákig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 3. - Jáktól Körmendig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 4. - Körmendtől Zalaháshágyig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 5. - Zalaháshágytól Szattáig
A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 6. - Szattától Szomorócig