Via Sancti Martin

2023.10.02. hétfő

3. nap Ják-Körmend 23 km szint: 50 m

Felkelés után konstatálom, hogy a fájdalom nagy, úgy tűnik nem tudok gyalogolni. Átvesszük a lehetőségeket. Tibi gyalog megy, én megpróbálok elindulni, de ha nem megy, busszal teszem meg a mai távot. Szomorkodom. Indulunk a templomba. A jáki templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája. Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Koraiak vagyunk, csak mi vagyunk ezen a csodálatos helyen. Ámulva állunk s csodáljuk, ami a szemünk elé tárul. Nincsenek szavak. Mikor letérdeltem megannyi érzés árasztott el, a könnyek megállíthatatlanul törtek fel… aztán a hang, válasz a feltörő kérdésre: Én adtam Őket, erőt is adok hozzá, itt vagyok melletted! Kétség sem férhet hozzá, erős, megnyugtató, aki adja. Kifelé indulunk amikor jön egy csoport. Összenézünk és mosolygunk, megadatott, hogy eddig csak ketten legyünk bent és magunkra figyeljünk. Felvesszük zsákjainkat, s megkeressük jelünket melyen tovább visznek lépteink. Néhány kilométer után csodálkozva állapítom meg, hogy elmúlt a fájdalom, ami reggel még csillapíthatatlanul gyötört. Egy lovastanyán áthaladva egy barátságos, fiatal belga juhász kutyus szegődik mellénk, sehogy nem tudjuk elriasztani magunktól, a háziak hiába hívják, esze ágában sincs visszamenni. Mikor már jó sok utat megtettünk s új barátunk még mindig örömmel jött mellettünk felhívtuk a tanyát, hogy kellene valamit tenni, mert nem fog már visszatalálni hozzájuk. Így mentünk hármasban, mikor két hölgy érkezett egy nagy autóval, aminek rakterébe végül úgy kellett betuszkolni újdonsült barátunkat. Tovább haladva szép fenyveseken, örökzöldeken visz az út. Néha megpihenünk az árnyékban. Egy szakasz különösen nehéz a tüskés szederbokrok mentén, mivel a melegben rövidnadrág, póló az öltözékünk akad karcolás rendesen. A zsák sem könnyebb, inkább gyarapodott a sok ajándék almától, könyvtől. Nagykölkeden tudunk epret venni egy becsületkasszás kirakodásnál, amit a falu központjában elfogyasztunk. Fájnak a lábak is már mikor Körmendre érünk, fáradtak vagyunk. Tibi a talpára panaszkodik. Vízhólyagjaink viszont szerencsére nincsenek. A mai szállás kissé fura, nem szimpatikus, de a meleg vacsora jólesik. A mai napot is felajánlottuk egy szándékra. Emlékszem mikor egy korábbi zarándoklatomon Celldömölkön a mise után körénk gyűltek az asszonyok és csillogó szemmel kérdezték, hogy miért indultatok el aranyoskáim? Mit kértek, vagy mit visztek magatokkal az úton? Ők tudták, hogy így van.  S mennyi erőt ad, amikor erre a szándékra gondolok! Már nem is én viszem a másikat, Ő ad erőt nekem azzal, hogy érte teszem meg a lépéseket, és ez most is így van.

 „Meggyógyítom a megtört szíveket, Tőlem árad rám az igaz szeretet”

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 1. - Kőszegtől Perenyéig

A Szent Márton zarándokúon Kőszegtől a szlovén határig 2. - Perenyétől Jákig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 3. - Jáktól Körmendig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 4. - Körmendtől Zalaháshágyig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 5. - Zalaháshágytól Szattáig

A Szent Márton zarándokúton Kőszegtől a szlovén határig 6. - Szattától Szomorócig