Balatonudvari
A halászatból, nádvágásból, állattartásból és szőlőművelésből élő falu tulajdonosai a középkorban a tihanyi apátság, a veszprémi káptalan és a veszprémi püspökök voltak. Szent Márton tiszteletére szentelt, keletelt, egyhajós, dongaboltozatos szentélyű temploma már a középkorban megépült. 1840 körül klasszicista stílusban
átépítették. Oltárképe ritka Szent Márton ábrázolás. Egy antik épület falára függesztett Szűz Mária kép előtt imádkozó főpap térdel, mellette püspöki botja, mitrája és egy nyitott könyv. Jobbra tőle Márton attribútuma, a lúd látható. A művészettörténészi szakvélemény feltételezi, hogy a jelenlegi oltárkép egy barokk festményről készült másolat, amelyet Padányi Biró Márton veszprémi püspök ajándékozhatott a reformátusoktól 1754-ben visszaszerzett templom számára. A képről a Szentendrei Falumúzeumban 1974-ben felépített katolikus kápolna számára is másolatot készítettek. A balatonudvari templom harangjai XIX. századiak. A nagyharangot Schick János veszprémi mester 1844-ben, a kicsit Walser Ferenc budapesti harangöntő 1891-ben készítette. A község védetté nyilvánított régi temetőjében látható szív alakú, fehér mészkőből faragott sírkövek a XIX. század első felében készültek.
(Feiszt György: Szent Márton nyomában a Balaton-felvidéken, Szombathely, 2017)