Sümeg
Sümeg várát a tatárjárás után IV. Béla király kezdte el építtetni. Az erődítést a veszprémi püspökök fejezték be. A török idején a környék várai közül egyedül ez maradt magyar kézen. 1552-ben, Veszprém elfoglalása után, a püspökség Sümegre költözött, és rövid megszakításokkal 1762-ig a városban maradt. Az 1745-ben veszprémi püspöknek kinevezett Padányi Biró Márton is Sümegen rendezte be székhelyét. Regnálása a város fénykorát jelentette. Ekkor alakult ki a barokk városkép, ekkor épült az új plébániatemplom is, melyet Maulbertsch díszített művészi freskókkal. Megkezdődött a palota átépítése, és 1753-ra egy
nagyszabású, négy tornyos, zárt udvaros, kápolnát is magába foglaló rezidencia valósult meg. Az építést Paul Mojzes püspöki kőműves irányította, az ebédlő és a kápolna falképeit Vogel Gergely festette. A ma kiállítótérként működő kápolna mennyezetfreskójának középtengelyében Szent Márton felhőkön térdelő, kezeit széttáró, szakállas
idős püspökként van ábrázolva. Főpapi jelvényeit, és a dicsőség koszorúját lebegő angyalok tartják. A kápolna falain Szent Márton életének eseményeit és csodáit ábrázoló festmények láthatók.
(Feiszt György: Szent Márton nyomában a Balaton-felvidéken, Szombathely, 2016)